Nem véletlen a cím. Volt egy ilyen című film, abban volt hasonló szituáció, mint ami nálunk zajlik. A lényeg: fölöttünk lakik egy nő a lányával és az anyjával. Nem is lenne ezzel semmi gond, az idős néni 86 éves és nagyothall. Viszont néhány hete teljesen bekattant. Erről semmit nem tudtunk, mígnem 2 hete elmentem a fiúkkal gyerekfocira. A férjem gyerekfoci edzéseket tart a Marczibányi téri sportközpontban hetente kétszer. Szóval Bálintot hazahoztam az oviból, aztán fél 3-kor elmentünk itthonról. Foci után még elmentünk vásárolni, és 7körül jöttünk haza. Itthon azzal várt a szomszéd nénink, hogy 4 körül arra ment ki az ajtó elé, hogy a fenti néni bottal veri az ajtónkat, ami üvegből van, el lehet képzelni a hangját...(Van a bejárati ajtónk előtt egy leválasztott rész, ahol babakocsi, bicikli, hasonlók vannak, azt zárja le az üvegajtó.) Szóval a néni azt kiabálta, hogy betöri az ajtót, mert én hangosan hallgatom a zenét, meg zongorázok és ordítozok. Közölte vele a szomszéd nénink, hogy nem is vagyok itthon, képzelődik, és amúgy is egy baba mellett nem ordibál az ember. Tőle csak egy fal választ el, de ő sosem hall semmit. Nem tudta lerázni a nénit, aztán elment. De telekürtölte a házat, mert alattunk a kisboltban hallottam, hogy elment a rendőrségre és feljelentett minket. Még nincs papír, de ha lesz, biztosan nem teszi ki a kirakatba, amit tőlünk kap. Amiért ezt leírtam, annak az oka, hogy itt nem fejeződött be a történet: tegnap este 11-kor befejeződött a Grace Klinika, amit mindig nézünk a férjemmel, amikor hallom, hogy dörömböl valaki az ajtón. Kiment a férjem, a néni ott kiabált, hogy hagyjuk abba a zenehallgatást, meg a zongorázást. Mondta neki a férjem,hogy fejezze be, mert tévézünk, azt sem hangosan, főleg, hogy a picur alszik. De csak kiabált, hogy zenélünk. A férjem hívta, jöjjön be, nézze meg, hogy nincs zene.Nem jött be, és nem hitte el, szerencsére jött a lánya, sűrűn bocsánatot kért,hogy az anyja kiszökött amíg ő aludt. Az a szerencséje,hogy nem én mentem ki, mert biztosan felrúgtam volna műholdnak.Mindennek van határa. Állítólag zárt osztályra kéne vinni, de még orvost sem hívtak hozzá. Remélem, nem ismétlődik meg a tegnapi eset, mert Bálint is felébredt rá, ma mesélte is az oviban.
Még mindig csak a spanyol képet hímzem, bár nem látványos a haladás.Valahogy a többi képem áll. Máskor váltogatni szoktam a hímzéseket, így nem unom meg egyiket sem, amit megunnék, ha mindig ugyanazt hímezném. Persze én vagyok defektes, mert közben meg irigylem azokat, akik nekiállnak valaminek, azt befejezik és akkor kezdenek csak újat. De a remény hal meg utoljára, hogy egyszer én is MUK-ok nélkül hímzek:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése