Első találkozásunk...

Daisypath Anniversary tickers
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: hímzés. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: hímzés. Összes bejegyzés megjelenítése

2013. február 17., vasárnap

Húsvéti nyuszikák

Sikerült rájönnöm, hogy kell a telefont összerakni a laptoppal, kellett hozzá némi idő, keresés, programletöltés, és még rájönni, hogy mi-hol-merre, de sikerült. Így tudom mutatni a nyuszikat.




Egy évekkel ezelőtti Praktikában volt talán "Húsvéti futó" címszóval, 4 különböző nyuszi és tojások, de amikor tavaly húsvét előtt elkezdtem, akkor nem futót szerettem volna, hanem bannert. Tavaly nem lett kész, most befejeztem. Benji közölte, hogy neki az ülő nyuszi kell (az természetesen a másik 2 nyuszi egyike), így azt tegnap elkezdtem, ebből meg mégsem lesz banner, mert van egy nagyon kreatív ismerősöm, aki nagyon szeretné az egyik szíves Bálint-napi mintát (gyöngyözésben profi, nem hímzésben), és úgy döntöttem, meglepem vele holnap. Igazából van olyan minta, amiről azonnal tudom, hogy mi lesz belőle, és ez az érzés a hímzés végéig kitart, és van, hogy a végére még mindig tetszik, de már közel sem annak, aminek eredetileg készült.

2012. április 27., péntek

Gésa

Ez a gésa még Benji születése előtt készült, és a szülés előtti délutánon fejeztem be. Imádtam csinálni, és óriási, majdnem fél méter hosszában. Még nincs keretezve, sőt elég gyűrött, az igazira vár:




2012. április 13., péntek

Babaköszöntő készül

A férjem barátjának 1 hete született meg a kislánya, Lili Jázmin. Kért egy babaköszöntőt, és egy régebbi KM-es mintát választottam, most így áll, reményeim szerint hétvégéig elkészül.

2011. október 15., szombat

Munka

Újra dolgozom kedd óta. Nagyon furcsa volt 6,5 év után visszamenni dolgozni, de nagyon vártam, és nagyon örültek nekem. Még furcsa, mert hozzá kell szoknom, hogy eddig a gyerekek mellett ott volt az egész napom, hogy a házimunkát megcsináljam, most nincs, hazaérek fél 6 körül, gyerekek, férj, házimunka, kb. 2 naponta főzés.
Közben eszembe jutott, hogy még van valamim, ami nagyon közel áll a szívemhez, és még nem mutattam. Akkor kezdtem el hímezni, amikor Benji megszületett (kb. aznap, amikor hazahoztuk a kórházból), 2 hét alatt készült a férjem nagyijának szülinapjára. A Mama amint megkapta, kirakta az ágya fölé. Ő sajnos már május óta nincs közöttünk, de a képet visszakaptam, Barnabás felrakta az étkezőnk falára.  Íme ő:


A kép nem tökéletes, a falon fotóztam. 
Hímezni a héten még nem hímeztem, majd most fogok. Már elvonási tüneteim vannak. Viszont festettem anyagot mikróban. Columbus ruhafestékkel természetesen. Szürke hímzővásznat pirosra, piszkosfehér aidát és fehér aidát vízkékre. A piszkosfehér nagyon halvány lett, azt direkt festettem épphogy. A pirosból karácsonyi banner(ek) lesz(nek), a vízkék aidát pedig Bogyó és Babócához festettem. Utóbbi Benji nagy kedvence, így ma elkezdem neki. Mivel sokat kellene ugyanazzal a kékkel eget hímezni, így inkább befestettem az anyagot eleve kékre, hogy ne kelljen annyi egyforma kék x.
Az eredmény pedig:

vakuval

és vaku nélkül

2011. június 15., szerda

Apróságok

Sokáig hallgattam. A fiúk rendesen elláttak tennivalóval. Szombaton volt a férjem névnapja, ennek örömére anyósomék majdnem egy év után először elvitték a két fiút, és a fiúk nem is aludtak itthon. Szóval végre akadt egy szabad napunk Barnabással, amit ki is használtunk. Volt időnk vásárolgatni, fagyizni, sétálni, raklettezni, és csendben olvasgatni meg tudtam hímezni anélkül, hogy bárki felállított volna...Nagyon élveztem! Anyósomék Kenesére vitték a fiúkat és Bendegúzt, az unokaöcsémet is, pünkösdi játékok voltak ott, mindenki nagyon élvezte a kiruccanást. Vasárnap délelőtt kaptuk vissza őket. Nagy megkönnyebbülésemre Benji nem sírdogált, néha keresett minket, de amúgy jól elvolt.
Vasárnap megnéztünk egy 50 éves évfordulóra kiállított csuklós buszt a Duna Plázánál, és voltunk a Gyerekszigeten is, állatokat simogattak és ugrálóváraztak a fiúk. Sokkal többen voltak kinn, mint múlt héten.
A Pünkösd hétfőt gyerekvasutazással töltöttük, a fiúk imádták. Bár Bálintnak a Hűvösvölgyi állomásnál sikerült az aluljáróban nekimennie az üvegajtónak, már nem először. Most mindenesetre annyira, hogy vérzett a mozgó foga (fogváltás előtt-közben áll). Itthon már nagyon idegesített, hogy folyton nyavalyog, mert nem tud enni, nem mer inni, és nem beszélt rendesen. Kiderült, hogy az egyik felső metszőfoga félig ki van csúszva, de nem lehetett kiszedni, viszont zavarta mindenben. Így hát tegnap elvittem a gyerekorvoshoz és egy gyerekfogorvoshoz is. A doktornő nagyon rendes volt, kihúzta a felső fogat, és az alsó metszőfogát is, mert mellette nő az új maradandó fogacska, és hogy ne mozduljon el, és elférjen, kihúzta a mellette levő már mozgó fogat. Annyira nem tetszett Bálintnak mindez, édesen szenvedett itthon, de aztán estére megjavult, és újfent be nem áll a szája.
Hímeztem is ám az utóbbi időben! Elkészült a Vervaco kávés sorozatából a Coffee, és majdnem készen van a Cappuccino is. Nagyon jó hímezni, és az általam kávéval festett hímzővásznon nagyon jól néz ki. Tegnap Barnabás levizsgázott digitális ismeretekből, így, ha minden jól megy, jövő hónapban kapok új laptopot, és felteszem a képeket. Jó sok lesz addigra.
Hétvégén hímeztem pár apróságot: egy fürdőszobai feliratot egy régebbi KM-mellékletből, és a 78-as KM-ből a két karácsonyi mintát. Még nem tudom, mi lesz belőlük.
Múlt héten varrtam sárga virágos anyagból papírzsebkendő tartókat, de nem vagyok elégedett. Találtam leírást és pontos méreteket hozzá, de hiába a varrásráhagyás, fél centivel rövidebb, mint a zsepik. Vagy a zsepi túl nagy?:) Varrok majd nagyobbat.
Varrtam még ugyanebből a virágos anyagból ferdepánttal tartót, ami magában is megáll az asztalon, és a farkasfogaknak és szaténszalag-gyűjteményemnek tökéletes. Erről is hozok majd képet.

2010. április 29., csütörtök

Hímzések

Rengeteg dolog történt, mióta nem írtam. Ovi után minden nap játszótereztünk vagy a Duna-parton sétáltunk. Ha Barnabás korábban hazaért, akkor négyesben.
Benji most már nagyon gyors, kommandós kúszásban felderíti a lakást.Mindent dugdosni és feljebb pakolni kell előle.Barnabás már régóta ezt emlegeti, már nem is emlékeztem rá, milyen fárasztó is tud lenni. Emellett a bébikompban száguldozik:) Állandóan állna, de nem tud, a kezemben meg nagyon nehéz lesz egy idő után, a bébikomp ilyen szempontból jó szolgálatot tesz. Addig áll és megy benne, amíg bírja, ha elfárad, szól azonnal. Egy igazi mini diktátor.
Szombaton a férjem focikupát rendezett a Marczibányin, délután pedig meccse is volt Nagytétényben. Egész nap nem is láttuk, de kimentünk, nagyon szuper idő volt. Bálint bringával jött, és Benji imádta a babakocsiból látni a bratyót:)
Szomszédilag nem változott a helyzet. Szombaton reggel egy nagy üveg ásványvíz volt az ajtónk előtt. Este Barnabásnak mesélte a szomszéd néni, hogy hajnali 4 körül dörömbölt a felső szomszéd, hogy a gyerekem azt kiabálj, hogy szomjas, hozott vizet:)Mi nem ébredtünk fel, a gyerekek még annyira sem szerencsére.
Vasárnap szinte egész nap a Vasúttörténeti Parkban voltunk, mert Gőzmozdonyok napja volt. 
Hímeztem is. Elkezdtem egy terítőt, ami nem keresztszemes, hanem laposhímzéssel készül. Mióta a nagymamám meghalt, nem hímeztem ilyet.Lefotóztam a kezdet kezdetén, új kép még nem készült róla, majd később mutatom.
Így nézett ki az elején:

                                                              
















Így áll a spanyol képem:

















Pedagógusnapra Bálint könyvjelzőt választott a 2 óvónéninek, a dadusuknak és a helyettesítő dadusnak. Nincs kedvem 4 egyforma könyvjelzőt csinálni, így a 4 különbözőből majd mindenki választ egy neki tetszőt.Keresztszemes hímzéssel készülnek mindannyian.
Tegnap délután elkezdtem az elsőt:






















Ez egy rózsa lesz, még csak a szára van készen, abból is hiányzik még egy pici.

2010. március 30., kedd

Hímzés

Végre itt a tavasz, és nekem olyan nosztalgiázós kedvem van, hogy folyton a gyerekkorom jut eszembe.
A régi tiszafüredi nyarak a nagymamámnál, aki ha éppen nem főzött vagy isteni sütiket készített az unokáknak, akkor hímzett a nagy eperfa árnyékában. Én meg kislányként elámultam a sok színes fonal láttán. Addig nézegettem a nagymamámat, míg megtanított hímezni. De még nem a keresztszemesre, mert az ő nagy szerelme a hagyományos laposhímzés volt (talán így hívják). Kaptam előrajzolt kicsi terítőt, tűt, hímzőcérnát, és onnantól én is sokat ültem az eperfa alatt. 
A régi nyarak elmúltak, a nagymamám sincs már velünk 18 éve, de az eperfa és a kézimunka szeretete tovább él bennem. Sokszor gondoltam már arra, hogy bár jó nagy a család, de a nagymamámon és rajtam kívül senki nem vonzódik a kézimunkához. Biztosan örül ott fenn. Legalábbis remélem, mert ez volt az egyetlen hobbija.
Én mindenféle kreatív dologhoz vonzódom. A keresztszemes hímzés az első számú szerelem, de emellett dekupázsolni, gyöngyözni, ragasztani, kézműveskedni is nagyon szeretek.Na meg főzni. Most épp kacérkodom a gondolattal, hogy hagyományos hímzéssel készítsek egy terítőt. Van egy húsvéti előnyomott terítőm, amit hirtelen felindulásból vettem. Megláttam, azonnal a nagymamám jutott eszembe, és megvettem. Egy éve a dobozkámban őrzöm. Idén húsvétra már nem lesz kész, de jövőre is lesz húsvét :)