Első találkozásunk...

Daisypath Anniversary tickers

2013. november 24., vasárnap

Adventi/karácsonyi polár dísz lépésről-lépésre

Íme a tegnapi díszek készítésének a leírása:

Kellékek: polár anyag (én plédből készítettem - Ikeából), vastag vatelin vagy tömőanyag, vékony szaténszalag.

1. Egy 10x10 cm-es négyzetbe rajzoljunk szívet és csillagot (de lehet bármi, amihez kedvünk van pl.fenyő, harang stb.) minél inkább kitöltve a négyzetet. Én szívet és csillagot választottam, ezt lehet másolni is, akár nagyobb sütikiszúrót átrajzolva is.

2. A mintát átrajzoltam kartonra.

3. Polár anyagot 10 cm széles csíkokra vágtam. 2 réteget egymásra illesztettem.Ezután átrajzoltam minél közelebb egymáshoz a szívet/csillagot.

4. Kivágtam a kétrétegű anyagot, így azonnal kettesével lettek a formáim.

5. A vastag vatelinből a csillagokhoz kb. 5x5 cm-es négyzeteket vágtam, a szívhez 6x6 cm-es négyzetet vízcsepp alakúra vágunk.

6. Veszünk 2 db szívet:

7. A két szív közé illesztjük a vatelint:
8. A közepére illesztjük a 8-10 cm hosszúra ferdén elvágott szaténszalagot:
9. Ezt kapjuk:
10. Osztott szálú hímzőfonal 3 szálával (lehet Perlé fonal is 1 szállal) egyszerűen fércöltéssel körbevarrjuk.
Én csomót kötök a fonal végére, és úgy kezdem, hogy a "szendvics"-ben a szalagnál öltöm össze a vatelint és az egyik szívet, így a csomó a szív belsejében marad, és a szalagnál pici öltéssel 2-3-szor fel-le öltök, így rögzül, aztán fércöltéssel körbe.
Ezt kapjuk:





Lehet a szalag megerősítéséhez egy pici gyöngyöt felerősíteni, díszítésnek sem utolsó:-)
Még mielőtt összerakjuk a fent említett szendvicset, hímezhetünk a felső (vagy mindkettő) polár részre, varrhatunk rá gyöngyöt, illetve más színből kisebb azonos mintát, vagy másmilyen formát férc- vagy pelenkaöltéssel, és szeretném még kipróbálni karácsonyi anyagból rávarrt kisebb díszítéssel.


Ma esti termés:

 A szerzeményeim, amik felhasználásra várnak, talán dísz, de lehet, hogy még textil szaloncukor is születik belőle:


Jó alkotást!





2013. november 23., szombat

Adventi díszek

Kényszerpihenőn vagyok. Bálint vasárnap belázasodott, tüszős mandulagyulladása volt, hétfőn mehet suliba. Hétfőn Benjinek nem volt ovi, anyósomnál volt, hazajött és nem volt jól. Ő is lázas lett, csütörtökön kiderült, hogy skarlátos, dokinéni elmagyarázta, hogy ez ugyanaz a vírus, amitől Bálintnak tüszős mandulája lett, Benji meg tiszta kiütés. És fertőz. Szóval jövő héten is itthon, immár kettesben... A hab a tortán, hogy a főnököm azt mondta "nincs jogom felülbírálni az orvost" - jól elrontotta a péntekemet, mintha csak csalnék, irtó dühös lettem. Közöltem vele, hogy cseréljünk. Oké, hogy nincs gyereke, de ez azért gáz, semmi emberi érzés nem szorult bele.
Na, visszatérve a kényszerpihenőhöz: most aztán kihasználtam :-)
Először is a már emlegetett adventi szalag, amit anyósom kapott:




A képek nem tökéletesek. Az előbb, amikor fotóztam, rádöbbentem, hogy már nagyon korán sötétedik, és még hamarabb félhomály van. Hiába, épp ma jutott eszembe, hogy jövő vasárnap már december van.

És akkor következzen a mai alkotásom.









Holnap leírom a készítését, egyébként nem filc, hanem polár anyag, abból a plédből van, amit már említettem előzőleg. A pirosat még elő sem vettem. A díszítés mind pillanatnyi ötletből született. Egy része az oviba vándorol, díszíteni, egy része itthon marad dísznek, a többi meg megy a Luca-napi vásárra.


2013. november 20., szerda

Novemberi elmélkedések

Mostanában úgy lelassultam. Vagy az is lehet, hogy csak egyszerűen év vége közeleg, és elfáradtam.
A héten újfent itthon vagyok, Bálintnak vasárnap délután 39 fokos láza lett, tegnapig szinte folyamataosan lázas volt, és mellé még tüszős mandula gyulladása is van. Benjinek sem volt kedve tegnap már oviba menni, így aztán ő is itthon dekkol:-) Bár ő is lázas hébe-hóba, de ezen kívül rajta semmi nem látszik. Holnap megyünk vissza a doktornénihez.
Közben már az advent lázában égek. Mostanra sikerült elolvasnom az adventi újságokat, nagyon inspirálóak. Most először már ott tartok, hogy a gyerekeken kívül szinte minden ajándék megvan, sőt anyósom kapott a lakásdíszítéshez egy adventi hímzett szalagot. A képet felteszem, ha sikerül a telefonról leszednem. Az adventi koszorú alapja is megvan, sőt új díszeket is vettem hozzá, és Barnabással már pótoltuk a tavaly Zsófi által tönkretett karácsonyfaégőket is.
Vettem 2 polár plédet, egy fehéret és egy pirosat, hímzett-varrott szívek, csillagok, csizmácskák lesznek belőle vattával kitömve és hangsúlyos hímzőfonallal.
Készül közben a mikulásvirág, és olvasok, mert azt mindig "kell". Születésnapomra kaptam Barnabástól 2 nagyon vágyott könyvet, meg persze hímzőfonalakat.
Szóval már ünnepvárás van, hétvégére szándékozom már elkezdeni a lakásdíszítést, mert nem szeretném egyszerre.

2013. november 5., kedd

2013. november 4., hétfő

Benji 1. focitornája

Múlt vasárnap voltunk Benji első focitornáján, íme pár megmosolyogtató videó:




2013. november 3., vasárnap

Shiva

A gyerkőceim a két nappal ezelőtti szalóki kirándulás - és találkozás Shivával - óta folyton ezt nézik a Youtube-on: tesóm készítette, valahol 2 és fél percnél Bálint kb. két évesen is szerepel a kutyussal:

Shiva - My rottweiler


2013. november 2., szombat

Egy szomorú bejegyzés

Tegnap Mindenszentek voltak... Mindenki gyertyát gyújt a szeretteiért, akik már nem lehetnek velünk. Sok-sok éve ez volt az első olyan gyertyagyújtás, amikor egy nap letudtuk az összes (na jó, egy kivételével az összes) temetőt. Bár egész reggel az dübörgött a fejemben, hogy milyen furcsa, én egész évben gondolok az elmentekre, az anyukámmal naponta beszélgetek gondolatban, vagy csak eszembe jut, hogy mit csinált ha eszembe jut valamiről, vagy csak a gyerekeim tesznek valami olyat, amitől elönt a büszkeség, és ugyanakkor a sajnálat, hogy nem láthatta őket. De hiszem, hogy látja.
Voltunk Egerszalókon is. Még a temetőben is tudtam "uralkodni" magamon, de amikor a nagymamámtól búcsúztunk, és ő elkezdett nagyon sírni, akkor nálam is eltört a mécses, én még maradtam, hogy megnyugtassam, de a búcsúnál megint csak iszonyúan sírt, és én is. Az autónál a gyerekek vigasztaltak. Budapestig sírtam. Mielőbb haza kell mennem újra, mert ez a búcsú kísértetiesen hasonlít az édesanyámtól való utolsó búcsúmra...Bár a kocsiban hazafelé eszembe jutott, hogy remélem, anyukám vigyáz ránk. Biztosan.
A mostani hangulatom sem sokban különbözik a tegnapitól.