Bölcsi

Múlt hét hétfő óta szoktatom be Benjit a bölcsibe. Huh, nagyon nehezen indult. Első nap én is kinn voltam az udvaron, 1 órát voltunk ott. Benji nagyon élvezte. Szerencsénk van, nyárias idő, szinte 30 fok volt odakinn egészen tegnapig. Második nap kimentem 5 percre, volt nagy sírás. 3.nap félórát voltam nélküle kinn, aztán már csak beadtam délelőtt és egészen most hétfőig kinn ültem ebédig. Viszont sírva ment reggelente, pedig minden este és hétvégén is Ildikót emlegette. Szerdáig alig várta, hogy indulhasson, aztán mindig az oviba akart menni Bálintért, vagy csak egyszerűen lefékezett a bölcsi előtt. Szerdán viszont mosolyogva boldogan motorozott a bölcsiig, megvárta Ildikót az öltözőben, mert Ildikó 10-re jár a héten, megfogta a kezét, köszönt nekem, és bement. Ebédig nem is sírt, aztán jött az alvás. Még kedden megnézte az ágyát, aztán jöttünk haza. Szerdán megpróbálták lefektetni, de nem aludt, sírt, még én is bemehettem, hátha lefekszik, de meglátott, felpattant, és hazajöttünk. Tegnap 10 perc sírás után elaludt, mindenki meglepődött. Félóra után felébredt és hazajöttünk. Ma viszont rendesen evett és 3/4 3-ig aludt, nagyon örültem.  Úgy néz ki, nálunk a 2 hét nem elég a beszoktatásra, hétfőn még ott leszek délután, keddtől Barnabás megy, hogyha nem alszik, ne zavarja a többieket. Ametiszt és Levente anyukájával (ők szintén most szoknak be) jókat beszélgetünk kinn.

Azt hittem, lelkileg felkészültem erre az egészre, de rájöttem, hogy nem. Majd' megszakadt a szívem, annyit hallottam szegény Manómat sírni.  Már olyan baromságokon tűnődtem, hogy jobb, ha beteg, mert akkor csak mellette tudok lenni, de most én vagyok az, aki miatt ez van. Még sosem volt ilyen lelkifurdalásom. Remélem, túl leszünk rajta.

Azért hímeztem is esténként, ha feltöltöttem a képeket lesz mit mutatnom. Hétvégén voltunk a skanzenben Szentendrén, nagyon szép volt, ráadásul nagyon szép idő is volt.