Új év... Megfogadtam, többet írok a blogomra. Bár időm alig van. A két fiam mintha minden nappal egyre több időmet venné el, ami - félreértés ne essék - nem baj, csak minden másra sajnálom az időmet :-)
Bálint ma sítáborba ment anyósommal, apósommal és anyósom sulijának gyerkőceivel Lengyelországba.
Tegnap délután vittük át anyósomékhoz, kapott sisakot, síkesztyűt, új léceket is. A suliban már beharangozta, hogy megy sítáborba, mire megkérdezte tőle valaki, hogy van-e síléce is? Erre Bálint azt felelte, hogy nincs, de van overálja. Dőltünk a röhögéstől... Látni kellett volna tegnap, milyen büszkén cipelte a léceit a kocsihoz... Szóval most Benji "egyedül" van. Ma hazahoztam az oviból, és amíg haza nem ért az apja, társasoztuk, aztán apával folytatta.
Idén még nem hímeztem:( De már többször készültem rá. Aztán valahogy más dolgom lett. Pedig régebben azt hittem, és azt vallottam, hogy arra van időm, amire akarom. Úgy látszik, változom. Mostanság a közelgő szívultrahangom izgat. Az elmúlt egy évben megnagyobbodott a szívem jobb kamrája 1 ujjnyival. 22-én kiderül, mi baja. 3-4 hónapja fáj is...
Csapongok. Holnap lesz anyukám 56.születésnapja, és már 9 éve nincs velünk...Nagyon hiányzik. Talán sosem múlik, és most, hogy a gyerkőcök egyre nagyobbak, olyan sokszor eszembe jut, mit mondana, tenne, ha látná őket. Na, elég a szomorúságból. Igyekszem majd képeket is hozni. És többet írni, sokkal többet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése