Hosszú idő telt el a legutóbbi írásom óta. December 20-ig meglehetősen zsúfolt napjaim voltak (nem, mintha azóta nem lenne zsúfolt az életem, de így pont jó :-) ) 20-án volt az utolsó munkanapom, 10 év lezárult, és óriási megkönnyebbülés volt. Az utolsó héten már fülig érő vigyorral jártam dolgozni. És csak utána kezdődött az év legszebb időszaka. Adventtel már szippantottam magamba sok-sok karácsonyi érzést, illatot, de csak a karácsony előtti hétvégén lett időm mindenre. Vasárnap Barnabás elhozta Zsófiékat, most először sikerült az exével megegyeznie arról, hogy a szenteste fele az övé legyen, és apás hétvége lévén hosszú készülődés lett, amit nagyon élveztem.
23-án egész nap a konyhában voltam, és 24-én már csak az utolsó simítások hiányoztak. A gyerekekkel Barnabás feldíszítette 23-án a saját fájukat a szobájukban, 24-én reggel pedig a nagy fát a nappaliban. Kicsit átalakítottuk a menetrendet: ebéd után a gyerekekkel elindultunk a Csobánka téri nagy karácsonyfához, amire minden gyerek hozott sk.karácsonyfadíszt. Barnabás "itthon felejtette" a telefonját, így visszajött a ház elől, én elmentem a 4 gyerekkel, ő meg közben kirakta az ajándékokat a fa alá. Utánunk jött, hazajöttünk, és láss csodát, a fiúk nem győztek csodálkozni. Meg volt is mit magyarázni. Bálint és Benji még hiszi, hogy a Télapó hozza az ajándékokat, amit egész adventi időszakban igyekeztem erősíteni is. Viszont Bálint megkérdezte, hogy ha mindig este jött a Télapó, hogy lehet, hogy délután 1-kor ott állnak az ajándékok a fa alatt? Elmagyaráztuk neki, hogy onnantól kezdve, hogy áll a fa, bármikor jöhet a Télapó. Szóval volt nagy öröm. 2-kor elmentek Zsófiék, mi pedig átmentünk anyósomékhoz, hogy ne legyenek egyedül szenteste. Apósommal együtt díszítettük a fát, vacsoráztunk és ünnepeltünk. 1/2 9 körül hazajöttünk, és még órákig társasoztunk a fiúkkal.
Másnap délután átjöttek a sógoromék, hogy a fiúk találkozzanak, és lássuk az örömöt az arcokon. 26-án reggeltől nálunk lettek volna a fiúk, de "természetesen" ebédre sem értek ide, így anyósomékhoz hozták őket, de már javában ebédeltünk...
Aztán végre békésebb játszós napok következtek.
29-én hazamentünk apukámhoz, voltunk a temetőben, végre megnyugodott a lelkem.
30-án délután átvittük anyósomékhoz a fiúkat, mert ott szilvesztereztek, mi pedig elmentünk csavarogni, vásárolgattunk, voltunk a Mammutban, másnap Benjinek vettünk névnapi ajándékokat, és kettesben szilvesztereztünk. Végre volt időnk beszélgetni, kettesben pizzázni...
Szóval Boldog Újévet Kívánok!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése