Első találkozásunk...

Daisypath Anniversary tickers

2014. január 26., vasárnap

2014. január 22., szerda

Gyöngyhímzés

Újabb szerelem a láthatáron: a gyöngyhímzés. Ezt ki kell próbálnom, méghozzá hamarosan.

Gyöngyhímzés

2014. január 21., kedd

Hímzés


Ebben az évben ez az első hímzésem: játékkockák az oviba a kocka-kuckó falára. Kiderült,hogy egységes technikával és ugyanolyan színnel kell, mint a Magyar népmesék, így készülhet újra. De azért itt van keretezetlenül. Elfelejtettem elforgatni, de egyébként magam terveztem, mert a keret 20x30 cm-es, és ki kellett, hogy töltse.

2014. január 20., hétfő

Fodros sál horgolva

 Idei első kreatív alkotásom: fodros sál horgolva. Már sok blogon szembejött velem a fodros sál kötve vagy horgolva. Így aztán múlt héten eldöntöttem, nekem is kell egy ( vagy több?:-)) ilyen. Múlt héten Bálint sítáborban volt anyósomékkal Bialkán (szombattól múlt hét csütörtökig), mi pedig Benjivel kedden ovi után a fonalas bolt felé vettük az irányt, de nem volt nyitva. Benji meg is jegyezte, hogy biztos csődbe ment :-) Szerencsére nem, mert szerdán ovi után vettünk egy pirosas fonalat. Azt sajna nem fotóztam, csak a kész sálat, a 2.-3. képen az van. Csütörtökön Barnabás hazahozott és rohant tovább, nekem meg még volt időm, hogy Benjiért mehessek, így majdnem 2 óra alatt meghorgoltam a sálat. Nagyon tetszett, abban mentem az oviba. Edit néni meglátta, és beleszerelmesedett. Mondtam neki, hogy kap egyet. Szerintem nem hitte. Viszont pénteken nem volt ovi, Benjivel voltunk pár dolgot vásárolni a hétvégére, és vettük az első képen levő fonalat. Szombaton meg is horgoltam kb. 1 óra alatt. Ma pedig reggel megkapta Edit néni, alig akarta elhinni, hogy az övé. Anna néni mesélte délután, hogy egész nap azzal dicsekedett:-) Viszont a kész sálat nem fotóztam le, csak a fonalat.
Miután horgolva is nagyon szép, úgy döntöttem, hogy kell még nekem egy kötött sál is, majd ha jön az ihlet, kötök is egyet (vagy többet?:-))
  

2014. január 4., szombat

B.Ú.É.K.!

Hosszú idő telt el a legutóbbi írásom óta. December 20-ig meglehetősen zsúfolt napjaim voltak (nem, mintha azóta nem lenne zsúfolt az életem, de így pont jó :-) ) 20-án volt az utolsó munkanapom, 10 év lezárult, és óriási megkönnyebbülés volt. Az utolsó héten már fülig érő vigyorral jártam dolgozni. És csak utána kezdődött az év legszebb időszaka. Adventtel már szippantottam magamba sok-sok karácsonyi érzést, illatot, de csak a karácsony előtti hétvégén lett időm mindenre. Vasárnap Barnabás elhozta Zsófiékat, most először sikerült az exével megegyeznie arról, hogy a szenteste fele az övé legyen, és apás hétvége lévén hosszú készülődés lett, amit nagyon élveztem.
23-án egész nap a konyhában voltam, és 24-én már csak az utolsó simítások hiányoztak. A gyerekekkel Barnabás feldíszítette 23-án a saját fájukat a szobájukban, 24-én reggel pedig a nagy fát a nappaliban. Kicsit átalakítottuk a menetrendet: ebéd után a gyerekekkel elindultunk a Csobánka téri nagy karácsonyfához, amire minden gyerek hozott sk.karácsonyfadíszt. Barnabás "itthon felejtette" a telefonját, így visszajött a ház elől, én elmentem a 4 gyerekkel, ő meg közben kirakta az ajándékokat a fa alá. Utánunk jött, hazajöttünk, és láss csodát, a fiúk nem győztek csodálkozni. Meg volt is mit magyarázni. Bálint és Benji még hiszi, hogy a Télapó hozza az ajándékokat, amit egész adventi időszakban igyekeztem erősíteni is. Viszont Bálint megkérdezte, hogy ha mindig este jött a Télapó, hogy lehet, hogy délután 1-kor ott állnak az ajándékok a fa alatt? Elmagyaráztuk neki, hogy onnantól kezdve, hogy áll a fa, bármikor jöhet a Télapó. Szóval volt nagy öröm. 2-kor elmentek Zsófiék, mi pedig átmentünk anyósomékhoz, hogy ne legyenek egyedül szenteste. Apósommal együtt díszítettük a fát, vacsoráztunk és ünnepeltünk. 1/2 9 körül hazajöttünk, és még órákig társasoztunk a fiúkkal.
Másnap délután átjöttek a sógoromék, hogy a fiúk találkozzanak, és lássuk az örömöt az arcokon. 26-án reggeltől nálunk lettek volna a fiúk, de "természetesen" ebédre sem értek ide, így anyósomékhoz hozták őket, de már javában ebédeltünk...
Aztán végre békésebb játszós napok következtek.
29-én hazamentünk apukámhoz, voltunk a temetőben, végre megnyugodott a lelkem.
30-án délután átvittük anyósomékhoz a fiúkat, mert ott szilvesztereztek, mi pedig elmentünk csavarogni, vásárolgattunk, voltunk a Mammutban, másnap Benjinek vettünk névnapi ajándékokat, és kettesben szilvesztereztünk. Végre volt időnk beszélgetni, kettesben pizzázni...
Szóval Boldog Újévet Kívánok!