Az úgy volt...

... hogy egy kolléganőm, aki mellesleg nagyon kreatív, nem tud keresztszemezni. Amikor kiderült számára, hogy én viszont tudok, kért egy macis mintát egy régi Praktikából. Szóval megcsináltam, ma meg is kapta.
Íme:

Kapok cserébe valami szuper gyöngyös dolgot.
De nincs még vége a történetnek. Ugyanabban a Praktikában megláttam egy másik mintát, szintén macis, amiről eszembe jutott Márti nevű kolléganőm, hát azt is megcsináltam, ma ő is megkapta. Volt nagy öröm.

Furcsa. Régebben minden darabról az első x-nél tudtam, hogy hova számon, most már alig valamit magamnak hímzek, inkább a kinek kérdése dől el az első x után.
Most pedig ma már olyan szépen sütött a nap, érzem a tavaszt. Így a hétvégi hóvihar után. Most már virágokat kell hímeznem:)