Filigránok a tél jegyében

Hoztam pár sablont, ebben a szottyos időben már a télre készülődve:

Virágok papírból

Quilling

forrás: internet

Könyvjelző

Napokkal ezelőtt megígértem, nagy nehezen az előbb felraktam a gépre a képeket a teáscsészés könyvjelzőről. A képek nem az igaziak,  mióta nincs napsütés, olyan igazi, nyári, azóta alig sikerül jó képet csinálnom. A lila színátmenetes már régebben készült, a zöld pedig néhány napja. Utóbbi még ki sincs mosva, néhol látszik a kimosható filc. Illetve tényleg fáradt lehettem, mert elszámoltam a keretet, ami először készült, és készen volt a könyvjelző, mire rájöttem, hogy rövidebb a keret, mint kellene, ezért módosítottam a csésze tányérján. Így, hogy egymás mellett van a kettő, nagyon feltűnő, de amúgy nem annyira látszik. Lusta voltam bontani:)

Zsúfolt napjaim

Dolgozom, próbálom még mindig összeegyeztetni a munkát a háztartással, és bár kicsit nehéz, úgy érzem, jó úton haladok. Néha esténként még hímezni is van időm:) Tegnapelőtt befejeztem a múltkor elkezdett DMC Teáscsészés könyvjelzőt, amit színátmenetes zöld DMC fonallal hímeztem. Holnap fotózom, és mutatom, még nincs rávasalva a ragasztós közbélés. Szeretnék még ebből a könyvjelzőből párat más színátmenetes fonallal, egyszerűen imádom a színátmenetes fonalakat. Közben van sok-sok tervem, mind karácsonyi, már karácsonyi hangulatban vagyok. Elkezdtem a Bogyó és Babócát is . Jövő héten szabadságon leszek egész héten, már készülök arra, hogy minden nap lesz pár szabad órám hímezgetni. Folyt.köv.

Munka

Újra dolgozom kedd óta. Nagyon furcsa volt 6,5 év után visszamenni dolgozni, de nagyon vártam, és nagyon örültek nekem. Még furcsa, mert hozzá kell szoknom, hogy eddig a gyerekek mellett ott volt az egész napom, hogy a házimunkát megcsináljam, most nincs, hazaérek fél 6 körül, gyerekek, férj, házimunka, kb. 2 naponta főzés.
Közben eszembe jutott, hogy még van valamim, ami nagyon közel áll a szívemhez, és még nem mutattam. Akkor kezdtem el hímezni, amikor Benji megszületett (kb. aznap, amikor hazahoztuk a kórházból), 2 hét alatt készült a férjem nagyijának szülinapjára. A Mama amint megkapta, kirakta az ágya fölé. Ő sajnos már május óta nincs közöttünk, de a képet visszakaptam, Barnabás felrakta az étkezőnk falára.  Íme ő:

A kép nem tökéletes, a falon fotóztam. 

Hímezni a héten még nem hímeztem, majd most fogok. Már elvonási tüneteim vannak. Viszont festettem anyagot mikróban. Columbus ruhafestékkel természetesen. Szürke hímzővásznat pirosra, piszkosfehér aidát és fehér aidát vízkékre. A piszkosfehér nagyon halvány lett, azt direkt festettem épphogy. A pirosból karácsonyi banner(ek) lesz(nek), a vízkék aidát pedig Bogyó és Babócához festettem. Utóbbi Benji nagy kedvence, így ma elkezdem neki. Mivel sokat kellene ugyanazzal a kékkel eget hímezni, így inkább befestettem az anyagot eleve kékre, hogy ne kelljen annyi egyforma kék x.

Az eredmény pedig:

vakuval

és vaku nélkül

Kirándulás a Skanzenbe

Szombaton anyósomék meghívtak minket a szentendrei Skanzenbe. Én még sosem voltam, a gyerekek sem, az idő pedig gyönyörű volt.
Íme néhány kép:

Mihály-napi vásár

Íme néhány kép az ovi Mihály-napi vásáráról:

Bölcsi

Múlt hét hétfő óta szoktatom be Benjit a bölcsibe. Huh, nagyon nehezen indult. Első nap én is kinn voltam az udvaron, 1 órát voltunk ott. Benji nagyon élvezte. Szerencsénk van, nyárias idő, szinte 30 fok volt odakinn egészen tegnapig. Második nap kimentem 5 percre, volt nagy sírás. 3.nap félórát voltam nélküle kinn, aztán már csak beadtam délelőtt és egészen most hétfőig kinn ültem ebédig. Viszont sírva ment reggelente, pedig minden este és hétvégén is Ildikót emlegette. Szerdáig alig várta, hogy indulhasson, aztán mindig az oviba akart menni Bálintért, vagy csak egyszerűen lefékezett a bölcsi előtt. Szerdán viszont mosolyogva boldogan motorozott a bölcsiig, megvárta Ildikót az öltözőben, mert Ildikó 10-re jár a héten, megfogta a kezét, köszönt nekem, és bement. Ebédig nem is sírt, aztán jött az alvás. Még kedden megnézte az ágyát, aztán jöttünk haza. Szerdán megpróbálták lefektetni, de nem aludt, sírt, még én is bemehettem, hátha lefekszik, de meglátott, felpattant, és hazajöttünk. Tegnap 10 perc sírás után elaludt, mindenki meglepődött. Félóra után felébredt és hazajöttünk. Ma viszont rendesen evett és 3/4 3-ig aludt, nagyon örültem.  Úgy néz ki, nálunk a 2 hét nem elég a beszoktatásra, hétfőn még ott leszek délután, keddtől Barnabás megy, hogyha nem alszik, ne zavarja a többieket. Ametiszt és Levente anyukájával (ők szintén most szoknak be) jókat beszélgetünk kinn.

Azt hittem, lelkileg felkészültem erre az egészre, de rájöttem, hogy nem. Majd' megszakadt a szívem, annyit hallottam szegény Manómat sírni.  Már olyan baromságokon tűnődtem, hogy jobb, ha beteg, mert akkor csak mellette tudok lenni, de most én vagyok az, aki miatt ez van. Még sosem volt ilyen lelkifurdalásom. Remélem, túl leszünk rajta.

Azért hímeztem is esténként, ha feltöltöttem a képeket lesz mit mutatnom. Hétvégén voltunk a skanzenben Szentendrén, nagyon szép volt, ráadásul nagyon szép idő is volt.