Azt hittem, hamarabb lesz időm írni, de nem lett. Most pedig egy újabb hét kezdődött, most már igazán az igazi tavasz is megjöhetne. Állandóan ez az eső. Reggel kinéztem az ablakon, és esett, délelőtt egyenesen szakadt az eső. Most meg délután van, süt a nap végre, de olyan párás és fülledt a levegő, hogy el sem hiszem,hogy reggel dzsekiben ment Bálint oviba.
Szombatra befejeződött a festés az óvodai csoportban,reggel 8-ra mentem néhány szülővel takarítani meg berendezni a csoportszobát. El lettek fűrészelve a bútorok, és "kuckósítva" lett a terem, szerintem nagyon jó. Kíváncsi leszek Bálint véleményére. 1 óra múlva megyek érte.
Haladgatok a DMC-képpel is. Itt egy teljesen friss állás, az előbb fotóztam:
Most délután nagyon felidegesítettem magamat. Benji nem volt éhes, mára kijött a 9.fogacskája is, meg ez az idő, nem is csoda. Végre hajlandónak mutatkozott tökfőzeléket enni - amit nagyon szeret -, már aggódtam, hogy éhenhal, mert fél 2 volt. Nagyban eszünk, amikor valaki dörömbölni kezdett kinn az ajtón. Gondoltam, csakis a fenti szomszéd lehet. Kimentem, ordít velem, hogy nyissam ki, a gyerekem ordít, hogy meleg van, miért nem csinálok semmit. Mondtam neki nyugodtan, hogy a gyerekem 8 hónapos, beszélni sem tud, és amúgy is, ott a bébiételes üveg a kezemben, a szája tele, nem is beszélne. Csak ordítozik tovább, hogy hagyjuk abba, na, annyira felment bennem a pumpa, hogy nekiálltam én is olyan hangosan ordítozni, hogy jöjjön be, nézze meg a gyereket, tényleg 8 hónapos, és kiabáltam vele, hogy hagyjon már végre békén, mert elegem van,hogy reggel, délben, este, éjjel 11-kor jön, dörömböl, ordítozik, miközben semmi olyat nem csinálunk, amiért idejön, ráadásul már a 4 éves gyerekem is meséli az óvodában, hogy a fenti szomszéd késő este dörömböl, ő meg nem mer egyedül aludni. Szóval a nagy ordítozásra végre lejött a lánya meg az unokája, sűrű bocsánatkérések közepette elvitték. Még 2 perc, és olyat tettem volna, amit később biztosan megbánok. Pedig a szüleim tiszteletre és az idősekkel szembeni udvariasságra tanítottak, de a néni már kiverte a biztosítékot nálam. Szegény Benji csak álldogált a bébikompban, és nem értette, anya miért vitte el a hamiját. Kíváncsi leszek, történni fog-e valami, mert ez már tarthatatlan. Visszajöttem a nappaliba, és remegett a kezem, de úgy, hogy alig találtam el Benji száját.
Na, megnézem Benjit, lassan indulnunk kell az oviba, aztán megyünk nagyot sétálni, amíg ilyen csodás idő van.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése