Mindenféle értelemben. Pénteken a fiúk nem voltak oviban-bölcsiben, mert a férjem Zürichben volt, én meg szabin velük. Nos...kb.cipőt tudtam venni Benjinek, meg pár dolgot még, aztán feladtam, hogy velük menjek bárhová, biztos a front miatt is, de sokat őszültem:) A babaköszöntőt bekereteztem, Barnabás át is adta, nagy volt az öröm. Megörökítettem a keretezett képet, csak még lusta voltam feltölteni a képeket, talán kedden. Aznap csúsztatok, így talán lesz időm.
A másik, amitől égnek állt a hajam: elhagytam a személyimet. Ráadásul nincs meg a születési anyakönyvi kivonatom. Mivel nincs fényképes igazolványom, így (pénteken kiderült) nem kérhetem ki én a saját születési anyakönyvi kivonatomat a születési helyemen, csakis apukámmal vagy tesómmal, vagy ők az én meghatalmazásommal. Kicsit vicces. Mindenesetre a legjobb hír ma, hogy meglett az eredeti anyakönyvi kivonatom, apukám megtalálta otthon, így legalább nem kell senkit az anyakönyvi hivatalba küldenem. Így talán csütörtökön meglesz végre a személyim, mert most már nagyon idegesít, hogy nincs. Csütörtökre van időpontunk a fiúk útleveléhez is, de ugyebár az én személyim nélkül az is lehetetlen lenne...
