Hosszú hosszú hétvége

Nem tévedés, nem véletlenül írtam duplán a "hosszú"-t. Bár így nem teljesen igaz, nekem nem volt hosszú hétvégém. Szerdán Barnabás segített anyósoméknak a hétvégi versenyre berendezni a tornatermet, Bálintékat ebéd után elvitte oviból-bölcsiből. A tornaterem berendezésénél a fiúk is "segítettek". Utána maradtak is anyósoméknál, péntek reggelig, így volt egy esténk és egy teljes napunk kettesben. Már ránk is fért. Néha úgy érzem, rohannak a napok, mi pedig nem beszélgetünk eleget, vagyis beszélgetnénk, de valakik (:))) folyton közbecsicseregnek.
Szóval csütörtökön gyönyörű tavaszi napunk lett végre, így Barnabással úgy döntöttünk, felmegyünk a Budai Várba, megnéztük a Hadtörténeti Múzeumot és a Budapesti Történeti Múzeumot. Előbbi nem nagyon tetszett, bár a háborúkról szól, de nekem olyan komor volt a sok fegyver miatt. Utóbbi viszont nagyon jó, megnéztük Budapest 1000 éves történetét. Nagyon jó volt, de egyébként is nagyon szép gyűjtemények vannak a Történeti Múzeumban. Viszont nem vették el az első helyet a szívemben a Gödöllői Kastély és a Terror Háza elől. Előbbi nagy kedvencem, Sissy miatt a Nr.1., a Terror Háza pedig akkora hatással volt rám, amekkorával még múzeum soha.
Na, ennyit a múzeumokról.
Pénteken dolgoztam, Barnabás elment a fiúkért, elvitte őket úszni, és értem jöttek. Nagyon jó dolgom volt!
Szombaton még szebb tavaszi idő lett, elmentünk négyesben a Margitszigetre. Íme a képek:

És nekem meghosszabbodott a hétvége két nap szabadsággal ma és tegnap. Szinte mindkét nap vasalással, mosással, és takarítással telt, de maradt 1-2 órám hímezni is:

Mozgalmas hétvége

Jó kis hétvégénk volt. Balázs hívott minket péntek délután a Fradi-Miskolc hokimeccsre. Ő a Fradi hokicsapatának gyúrója. Mindenkinek volt kedve menni, csak nekem nem. Zsófi egyszerűen imádta. Benji is élvezte, Balázs, Orsi és Bendegúz is ott volt. Hááááát, én nem szerettem meg a hokit, hideg is volt, alig vártam, hogy vége legyen. A gyerekek még tegnap is azt emlegették.
Szombaton elhatároztuk, hogy libegőzni megyünk. Bálint 3 és fél évesen volt velünk libegőzni, amikor Benji pocaklakó volt, Zsófi meg még sosem volt. Ebéd után elindultunk, fogaskerekűvel felmentünk csodás időben a Széchenyi-hegyre, de nem jött a vonat. 25 perc késést mondtak be, az nekünk már késő volt, mert Gyermekvasúttal 19 perc a János-hegy, és ott még fel kell gyalogolni a Libegőhöz. Így hát haza indultunk. Mint kiderült, a gőzmozdony felgyújtotta az avart, ezért késett a vonat.Szóval elsétáltunk a Normafához és lebuszoztunk. Tegnapra újraterveztük a libegőzést. Délben ebéd után elindultunk, a fogaskerekűn ülve már láttuk, hogy esik az eső, hol esett, hol nem... Ráadásul a Gyermekvasútnál ki volt írva, hogy egész nap nem jár a gőzös. 53 percet kellett volna várnunk, nem tettük, de a gyerekek nagyon csalódottak voltak, így elautóztunk Zugligetbe, hogy megnézzük, jár-e a libegő. Járt:) Már csak borús idő volt, így vettünk oda-vissza jegyet. Én Bálinttal, Barnabás meg Zsófival és Barnabáson ült Benji. Bálinttal mi mentünk elöl. Nekem iszonyú tériszonyom van, de Bálintért mindent:), gondoltam, neki nincs, majd nyugtat. Hát, nem jött be. Az elején (pedig felfelé mentünk) bepánikoltam, gondoltam, nem bírom végig, 12 perc fel, ráadásul Bálint félt az elején, remegett, de 4-5 perc után nagyon élvezte.Addig szétnézni sem mert:) Fenn kiszálltunk, ittunk forró teát, aztán vissza. Volt még pár elvetemült rajtunk kívül, de megérte. Alattunk a város előttünk, Pesten gyönyörű napsütés, lélegzetelállító. Mindenesetre nem fotóztam, mert én veszettül kapaszkodtam:)))) Bálint imádta, közben hallottuk, hogy hátul Benji meg Zsófi kurjongat. Jó kis félóra volt.

Képek:

 A Fogaskerekűn

Libegő: ég és föld között