Előzőhöz

Újra itt. Júliusban már nem volt időm írni, de mutatni sem nagyon tudtam semmit, mert kisebbfajta alkotói válságom volt, ami mostanra elmúlt.
A szombatom 6 éve a legnehezebb szombat volt, és az előtte levő 2 hét sem volt könnyű. Július 24-én hazamentünk apukámhoz Egerszalókra, de nem maradtunk vasárnapig, mert nem mertem. Leírni sem mertem, ezért hallgattam, mintha a le nem írás megóvna valamitől. Azon a héten tudatosult bennem, hogy 6 évvel ezelőtt Barnabással otthon voltunk hétvégén apukám és nagymamám születésnapját ünnepelni. Abban az évben 24-e szintén szombat volt,nekem pedig rettenetesen rossz érzésem volt egész héten. 6 évvel ezelőtt akkor találkoztam utoljára anyukámmal...Most pedig mindig olyan érzésem volt, hogy valakit utoljára látok, és nagyon rossz volt. Nem mertem éjszakára maradni, nehogy megismétlődjön bármi abból a gyönyörű nyári napból.Barnabás nyugtatgatott, hogy nem lehet kétszer ugyanabba a folyóba lépni, de akkor is...Nem tudtam magamban tartani,és tesómnak elmeséltem, milyen rossz érzésem van, és ez az oka, hogy nem maradunk még egy napot. Nem kellett volna. Kiderült, hogy neki is az van. Mielőtt anyukám meghalt, tesóm kutyája (az előző rottweilere) folyton anyukámat követte, nagy gödröt ásott, stb. Tesóm mostani kutyája ugyanezt csinálta. Szóval idegbetegség, újra.
6 éve ez az első év, amikor augusztus 7-e megint szombat... Nem tudtam írni, pedig nagyon akartam magamból kiírni,de nem ment. 6-án volt Benji első születésnapja, azért a szombati idézet, volt nagy buli, és bár Bálint anyósoméknál volt hétfő óta,pénteken hazajött Zsófiékkal, és ünnepeltünk. Anyósomékkal már múlt vasárnap grillpartival ünnepeltük a Törpit. Pénteken vissza is vittük a gyerekeket Zuglóba, mert szombaton korán indultak a repülőnapra, Kecskemétre.
Szombat....Borzalmas volt.Nagyon rossz érzés. Anyukám 6 éve nincs velünk, de mintha csak tegnap lett volna. Nem lesz jobb, hiába telik az idő. Csak a hiánya lesz mindig fájóbb, mert mindig több idő telik el az utolsó találkozás óta. Egész nap járt az agyam, folyton emlékeken, az utolsó búcsúnkon. Azelőtt sosem volt olyan rossz eljönni otthonról, de aznap valami más volt: anyukám is és én is nagyon sírtunk, pedig minden olyan volt, mint minden indulásunknál.Aznap mégis Gyöngyösig sírtam, és nem tudtam abbahagyni, Barnabás vissza is akart fordulni. És akkor még nem  tudtuk,hogy akkor találkoztunk utoljára.
Azóta minden augusztus 7. ugyanolyan rossz, de ez most más volt.Olyan bután hangzik, de mintha attól, hogy most is szombat volt, mintha  most másabb lett volna. Még több emlék,és olyan gondolatok, hogy anyukám ekkor még élt, ezt meg azt csinált, és nagyon nehéz volt. Most, hogy vége a hétvégének, most valamivel könnyebb. És sikerült is kiírni magamból.  A tavalyi év is nagyon nehéz volt, mert Benji anya halálának 5.évfordulójára volt kiírva, de szerencsére nem akkor érkezett.

Ünnep és szomorúság

"Miközben megpróbálunk mindent megtanítani gyermekeinknek az életről, gyermekeink megtanítják nekünk, hogy miről is szól az élet."  (Angela Schwindt)